1. Hatlapfejű csavarok: Olyan típusú rögzítőelem, amely egy fejből és egy csavarból áll (külső menetes henger), amelyeket egy anyával kell összeilleszteni két rész rögzítéséhez és átmenőlyukakkal történő összekapcsolásához. Ezt a fajta csatlakozást csavarkötésnek nevezik. Ha az anyát lecsavarjuk a csavarról, akkor a két rész szétválasztható, így a csavarkötés levehető csatlakozás.
2. Csap: Nincs fej, csak egyfajta rögzítő, mindkét végén menetes. Csatlakozáskor az egyik végét be kell csavarni a belső menetes furatú alkatrészbe, a másik végét át kell menni az átmenőlyukkal ellátott részen, majd fel kell csavarni az anyát, még akkor is, ha a két alkatrész egészében szorosan össze van kötve. Ezt a fajta csatlakozást csapos csatlakozásnak nevezik, ami egyben leválasztható csatlakozás is. Főleg ott alkalmazzák, ahol az egyik csatlakoztatott rész nagy vastagságú, kompakt szerkezetet igényel, vagy a gyakori szétszerelés miatt nem alkalmas csavarkötésre.
3. Csavarok: Ez is egyfajta rögzítőelem, amely két részből áll, a fejből és a csavarból. Célja szerint három kategóriába sorolható: gépcsavarok, rögzítőcsavarok és speciális csavarok. A gépcsavarokat elsősorban menetes furatú alkatrész és átmenőlyukkal ellátott alkatrész közötti meghúzási összeköttetésre használják, anyák együttműködése nélkül (ezt a fajta csatlakozást csavarkötésnek nevezik, ami egyben leszerelhető csatlakozás is; is lehet Anyával illesztett, és két átmenőlyukakkal ellátott rész rögzítésére szolgál.) Az állítócsavar elsősorban a két rész egymáshoz viszonyított helyzetének rögzítésére szolgál. Az alkatrészek emeléséhez speciális csavarokat, például szemcsavarokat használnak.
